Az interneten nincs feleslegesen kifizetett marketing költség, ugyanis ez saját magunk által finanszírozott ellenreklámként realizálódik.
A pizzériák online elérhetőségével kapcsolatos felmérésem során alapvető hibákkal találkoztam, ami rávilágított arra a tényre, hogy hatalmas űr keletkezett a hagyományos és az online marketing között.
Felsőfokú marketing menedzseri végzettségem megszerzéséhez elengedhetetlen volt, hogy tisztában legyek azzal, a reklám csak töredéke egy cég marketing feladatainak. Gyakorló online marketingesként viszont tudnom kell, az internettel kapcsolatban újra kell értelmezni a reklám jelentését, mivel a megjelenés lényegesen jobban összefonódik értékesítéssel.
A régi cégvezetőnek vagy marketingesének az volt a feladata, hogy az általa képviselt vállalkozás nevével minél többször találkozzanak az emberek, köztük a potenciális fogyasztók is. A hirdetésekért fizetni kellett, tehát anyagi okokból is szűkíteni kellett a megjelenési lehetőségeket.
A hirdetések első sorban a cég és a termék nevét népszerűsítették, a tényleges vásárlás folyamán pedig legfeljebb a kedvezményre jogosító kuponok kaptak szerepet a reklámeszközök közül.
A szórólapok hatékonyságát nagyjából 1 százalékosra becsülték, tehát a cég tudomásul vette, hogy 99 szórólap költségei a nyereséget nem hozó kiadások között szerepelnek.
A megcélzott fogyasztók oldalát tekintve eleinte szintén nem okozott különösebb problémát a bedobott szórólap, hiszen akkor is elrakták ezeket az emberek, amikor éppen nem volt rá szükségük.
A szórólapok számának növekedésére válaszul megjelentek az erre a célra kihelyezett reklámanyag dobozok, melyekbe a felesleget kellett dobni, hogy a háztakarítók ne morogjanak a szemétért.
Azok a fogyasztók, akik az internet mellett vagy helyett még mindig használnak szórólapot, már minden szóba jöhető problémára/igényre számtalan hirdető ajánlatával rendelkeznek, tehát itt lenne már az ideje, hogy a környezet szennyezésén kívül másra nem használható reklámozási forma múzeumba vonuljon.
Az interneten elhibázott lépés a szórólapozáshoz hasonló 1 a 100ból alapú mentalitás, hiszen itt szigorúbban büntet a fogyasztó.
A vásárlók szempontjából annyi komolyabb bosszúságot okoztak a nem aktuálisan kézhez (postaládába) kapott szórólapok, hogy nehezebb volt kivenni tőlük a fontos leveleket. A bosszúságot feledtette, amikor valamelyik szórólap szolgáltatása mégis aktuálissá vált, és elő lehetett venni az asztalfiókból.
Az internet kényelméhez és gyorsaságához szokott ügyfelek csak speciális termékek vagy szolgáltatások esetében hajlandóak 2-3 oldalnál többet átböngészni a vásárláshoz, ezért elengedhetetlen a vállalkozásoknak, hogy honlapjuk ott legyen az első 30-40 találatban.
Az interneten sokkal könnyebb megjelenni, mint lekerülni róla.
A link marketing feladata, hogy a vállalkozás honlapja megtalálható legyen az előkelő pozíciókban.
A link építés folyamata és buktatói külön bejegyzést érdemelnek, itt inkább azt szeretném bemutatni, hogy kiket kell megelőznünk ennek segítségével.
A potenciális versenytársaknál is nagyobb feladat saját internetes reklámszemetünk háttérbe szorítása.
Az internet reklámeszközzé válásakor sorra jelentek meg a különböző online szaknévsorok és cégjegyzékek, melyekbe fillérekért, sőt gyakran ingyen kerülhettek be a vállalkozások fő paraméterei akkor is, ha nem volt saját honlapjuk.
Ezeknek az adatbázisoknak jelentős része már nem is működik, de a keresőmotorok fejlődésének köszönhetően ezek a mára semmitmondó „szórólapok” előkelő helyeket foglalnak el és sok bosszúságot okoznak.
A játék hevében megéhező kocka ugyanis nem arra kíváncsi, hol rendelhet pizzát, hanem két menet között el is akarja intézni annak házhoz szállíttatását.
Ilyenkor dühöng, ha egy pizzéria nevére kattintva megnyílik egy adatbázis honlapja, ahol megtalálja a vendéglátó egység telefonszámát.
Fokozott éhséggel kattint a következő névre, és úriemberhez nem méltó kifejezések tolulnak ajkára, amikor kiderül, hogy a gondosan kiválasztott és lokalizált keresés (például pizza rendelés I kerület) ellenére itt sem teljesül óhaja, hiszen az adott pizzéria csak Rákosborzasztóra szállítja az olasz eredetű ínyencséget. Éhségtől eszét vesztve természetesen a pizzériára haragszik, és csak lehiggadva jön rá, hogy ezért feltehetőleg az a linképítő a „felelős”, aki a plusz 50-150.-Ft reményében az egész városba szállító pizzériák közé is beajánlotta pizzásunk honlapját.
A bejegyzés vége felé közeledve megpróbálom szavakkal vizualizálni (de szép képzavar), hogyan képzelek el valakit a hagyományos és internetes reklámszemét csapdájában:
A konnektor felé araszoló víz tetején, az eredeti perzsaszőnyegben elakadva vergődik egy helyi vízszerelő olvashatatlanná ázott szórólapja, miközben a lakástulajdonos már megismerkedett két kerti csapot forgalmazó cég honlapjával, valamint megtudta, honnan tölthet le ingyen pornót, ha kifizeti a havi 500.-Ft tagsági díjat.
Természetesen nem ennyire tragikus a helyzet, hanem sokkal rosszabb.
Az elején a pizzériákkal kapcsolatos felmérésre hivatkoztam, így azzal zárom ezeket a sorokat, hogy összegzem az egyik kulcskifejezésre kapott eredményeket (a korrekt tájékoztatás kedvéért jelen sorok billentyűre vetésekor megismételem a vizsgálatot):
Van egy jó hírem. Azzal befejezhetem ezt a bejegyzést, hogy a szóban forgó felmérés elvégzésekor új műalkotást érdemlő eredményekre bukkantam.
Zárszóként egy aesopusi tanulság:
Ne szemetelj az interneten, mert saját magadnak leszel útban.
